Gyurcsányi József vagyok. 1970-ben születtem Monoron.
Gyermekkorom óta Albertirsán élek és már gyerekként beleszerettem a kutyázásba, ami a mai napig meghatározó az életemben. Gyermekkoromban engem is doppingoltak az akkori filmek, amiket a televízióban láthattunk úgy, mint a Kántor sorozat, vagy a Négy páncélos és a kutya.
Csak keverék kutyáim voltak és visszaemlékezve, mindenféle szakmai tudás nélkül lelkes amatőrként kutyáztunk barátaimmal.
Első fajtatiszta kutyámat egy rottweiler szukát 1991-ben vásároltam. Innentől kezdtem végérvényesen "megfertőződni" a kutyázással.
Természetesen innentől jöttek a kudarcok is, míg 1998-ban megvásároltam Hanna von Ranger nevű rottweiler szukámat, akivel a kiállítási sikereken kívül 2000-ben az országos nyomozókutya bajnokságon IPO 1-es szinten második helyezést értünk el.
Albertirsán 1997 óta kutyázunk szervezetten, amiben Nagy Péter barátom volt segítségemre.
1997-től, mint a ceglédi MEOE kihelyezett iskolája működtünk. Egészen 2004. november 19-ig, amikor is megalapítottuk az Albertirsai Kutya-Sport Egyesületet.
Szakmailag is megpróbáltunk folyamatosan fejlődni. 1996-ban a MEOE bajai szervezeténél Peti barátommal elvégeztük a kutyakiképző, vezető és segéd tanfolyamot.
1997-ben az Országos Munkakutya Sport Egyesület (OMSE) által szervezett és lebonyolított kiképzésvezetői diplomát szereztünk. Megpróbáltunk minél több, általunk szaktekintélynek tartott emberhez eljutni és tanulni tőlük.
Akik a következők voltak:
Szopó Béla, Horváth Lajos, Molnár Zsolt, Benovics Gyula, Bart Bellon, Hlavács János, Papp György, Grezsa Attila, Such Ferenc, Molnár Sándor.
Viszont azt vallom és javaslom minden kutyásnak, hogy járjon nyitott szemmel, mert a kezdő kutyásoktól is el tudnak lesni olyan mozdulatokat, amiket később a saját javukra tudnak fordítani. A sok munka, tanulás meghozta az eredményt és 1999 márciusában a MEOE bronzkoszorús mesterkiképzői címet adományozott számomra.
Sajnos az utóbbi években munkám miatt minimális idő jutott a kutyázásra, szinte csak a hétvégéken tudtam kutyázni, ami lehetetlenné tette, hogy versenykutyát képezzek, neveljek magamnak.
Viszont, aminek nagyon örülök, hogy Gábor fiam is beleszeretett a kutyázásba, és most már az ő munkáját segíthetem.
Végezetül szeretnék minden kutyásnak, sporttársnak jó egészséget és sok sikert kívánni az életben, illetve a hobbijában.

Gyurcsányi József

Gyurcsányi József

Nagy Péter

Czövek József

Gyurcsányi Gábor